Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Artemis
Alkotások száma: 26
Regisztrált: 2007-02-11
Belépett: 2020-08-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (5)
Képgaléria
-Rajzok (13)
-Családi képek (8)
Feltöltve: 2007-11-02 12:59:20
Megtekintve: 1886
. . . Ő . . .

régóta várlak, sehol nem talállak,
miért is hinném el, hogy létezel?
keresnélek én, de merre induljak el?
úgy várom már a percet,
hogy veled lehessek,hogy szorosan átölelj...
szemedbe néznék, de behúnyva tartod
világodat benne nem láthatom,
két kézzel fognám lelkedet
őrizném minden velem töltött percedet
vágynék rád minden pillanatban
kérném, hogy legyek halhatatlan.. ha velem vagy..
lelkemből egy sóhaj szakad feléd, feljajdul egy zár hangja,
mely emlékeim ajtaját nyitja,
pilláim hangtalanul záródnak, puhán csukódik le szemem,
rólad álmodom egy újabb éjjelen..
lelkembe égettem arcod minden vonását,
testem mindne porcikája zuhanásnak adja át magát
várom két karod megváltó ölelését,
mint szárnyrakelt pillangók az első napsugár fényét..
hiányzol..
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-02 19:14:40
:))))) köszike :)
2007-11-02 16:38:15
Huhh... Ez szép! És szenvedélyes.