Tudtuk, a dolgok rendje ez:
Minden elkezdődik, majd vége lesz,
De azt nem, hogy ily korán
Elhagyunk, drága iskolánk.


Ha kérdeznék, hogy milyen volt,
Azt felelném rá: olyan, mint a Hold,
Mely változik, meg nem áll,
S így mutat nékünk sok csodát.


Voltak jó napok és rosszak,
Melyek örömet s bánatot hoztak,
De idővel a bánat
Szintén szép emlékké válhat.


Bár most elmegyünk és lehet,
Hogy utunk hosszú s másfelé vezet,
De őrizzük, míg lehet,
A közös, szép emlékeket.


Nem voltunk mindig jók, tudjuk,
De őszintén, tiszta szívből mondjuk,
Sajnáljuk, hogy vége lett,
S köszönjük a szeretetet!