Szomorú ez a dal,
Hisz sok szenvedést takar,
Egy szerelem s tragikus vége,
Elejétől mesélem
Mit rejtett a szívük mélye.

Egy fiú és egy lány
Ama szép nap hajnalán
Elsétált egy rózsafa mellett,
És a fiú egy szálat
A leány hajába rejtett.

Ott boldogok voltak,
Az évek teltek-múltak,
Szerelmükről senki sem tudott,
De a Sors gátat szabott:
A fiú behívót kapott.

Habár messze került,
Szerelmük így sem enyhült.
Minden nap írtak egy levelet…
Létezik őszintébb s szebb
Érzelem, mint a szerelem?

Egy nap a lány várta,
Hogy mikor jön postája,
De a szokásos levél helyett,
Egy rövid, fekete,
Baljós távirat érkezett.

Fájdalmában a lány
Kérdezte a rózsafát,
Hogy mihez kezdjen ő Nélküle,
De mert a fa nem felelt,
Döntésre jutott nélküle.

Szerelmük ennyi volt,
Ezt szánta nékik a Sors.
Igazán együtt csak most vannak,
S a síron, hol nyugszanak,
Virágzik egy szép rózsafa...