Feltöltve: 2007-03-01 08:46:16
Megtekintve: 1676
Talán(y)
Talán nem kéne most írnom e sorokat,
Talán fájdalmat okozok annak, akit szeretek.
Talán önzőnek tartasz, aki csak magára gondol,
Ezt nem tudom, mert nem válaszolsz.
Megbánthattalak, ezt érzem viselkedésedből,
Még így is, távollétedből.
Talán nem kellett volna leírnom érzéseimet,
Melyek tiszták és őszinték voltak,
De mégis muszáj volt elmondanom,
mert nem volt kivel megosztanom.
Talán nem hiszed el, és emiatt hazugnak tartasz,
S ezért én nem is okolhatlak, mert
Egyre inkább olyan világban élünk,
Ahol a hazugságot dicsérik,
S az őszinteséget megvetik.
Talán te is hallhattad a mondást, miszerint: a szerelem vak,
S míg vak voltam, nem vettem észre, mekkora marha voltam.
Kérlek bocsásd meg, hogy elárasztottalak túláradó érzéseimmel,
Kérlek bocsásd meg, hogy ezzel fájdalmat okoztam Tenéked.
Csak szeretettel tudok Rád gondolni,
Jó ha ezt tudod,
Képtelen vagyok gyűlölni Téged, még ha
Szenvedést okoztál is, ezt te is tudod.
Ne magadat okold mindezért, nem te tehetsz róla,
Egyszerűen nem én vagyok az, akit a Sors Neked rendeltetett,
S így érthető, hogy nem tudtad viszonozni
Mindazt, amit irántad éreztem.
Talány az egész Élet, a kifürkészhetetlen,
Sok rögöt gördít még az utunk elébe.
Talány az, mi járhat most a fejedben,
Azt mondod a barátom vagy,
Miközben hátat fordítasz énnekem.
2007. február 19.
Talán fájdalmat okozok annak, akit szeretek.
Talán önzőnek tartasz, aki csak magára gondol,
Ezt nem tudom, mert nem válaszolsz.
Megbánthattalak, ezt érzem viselkedésedből,
Még így is, távollétedből.
Talán nem kellett volna leírnom érzéseimet,
Melyek tiszták és őszinték voltak,
De mégis muszáj volt elmondanom,
mert nem volt kivel megosztanom.
Talán nem hiszed el, és emiatt hazugnak tartasz,
S ezért én nem is okolhatlak, mert
Egyre inkább olyan világban élünk,
Ahol a hazugságot dicsérik,
S az őszinteséget megvetik.
Talán te is hallhattad a mondást, miszerint: a szerelem vak,
S míg vak voltam, nem vettem észre, mekkora marha voltam.
Kérlek bocsásd meg, hogy elárasztottalak túláradó érzéseimmel,
Kérlek bocsásd meg, hogy ezzel fájdalmat okoztam Tenéked.
Csak szeretettel tudok Rád gondolni,
Jó ha ezt tudod,
Képtelen vagyok gyűlölni Téged, még ha
Szenvedést okoztál is, ezt te is tudod.
Ne magadat okold mindezért, nem te tehetsz róla,
Egyszerűen nem én vagyok az, akit a Sors Neked rendeltetett,
S így érthető, hogy nem tudtad viszonozni
Mindazt, amit irántad éreztem.
Talány az egész Élet, a kifürkészhetetlen,
Sok rögöt gördít még az utunk elébe.
Talány az, mi járhat most a fejedben,
Azt mondod a barátom vagy,
Miközben hátat fordítasz énnekem.
2007. február 19.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-03-05 10:28:15
"Azt mondod a barátom vagy,
Miközben hátat fordítasz énnekem."
Tudod a leírt dolgokban az a szép, hogy megmásíthatatlanok. Ezekszerint te így látod. Nembaj. Ha neked így jó. További szép napot!
Ja és köszi az állást amire pasikat kerestek beteghordásra! ;) na csöv.
2007-03-02 10:26:15
Köszönöm a kritikát! Mint látod, azt írtam, hogy NE magát okolja, NEM ő tehet róla, vagyis ezzel azt akartam kifejezni, hogy ne érezze magát kényelmetlenül olyan érzések miatt, amit nem tud viszonozni pontosan amiatt, amit te is írtál. Részemről mintegy tudomásul veszem ezzel a sorral, hogy így van és isten ments, hogy ezzel megsértsek bárkit is, pláne Őt, akinek ez szól. Remélem Ő nem úgy fogja értelmezni, ahogyan te. Mégegyszer köszi a hozzászólást.
2007-03-01 20:31:26
Uhh!! Ne vádold azért amit nem érez!! Sztem ez az amit az életben senki de senki nem választhat meg, h kit ,és mikor ,és hogyan szeressen!!!!!!!!!!!!!!!!