A napok csak vánszorognak,
Minden ugyanaz lesz:
Reggeli kávé, a dohány ködös vére,
Arcomra foly, és körüllebeg
Minden szívás éltet.

Ködös utca fogad,
Az alvilág elszürkített mása,
Félálomban vánszorgok,
A poros utcát járva.

Nincsenek színek, nincsenek
Boldog, mosolyteli arcok,
Mindenütt a közöny arat,
Az elszürkült arcokon
Mélybe vésett ráncok.

Az élet most nem pezseg,
Csak lassan folydogál,
Máskor, mint a film pereg,
Mint ezerszínű képkockák.

Mindenütt az erőszak!!!
Ez a felszíni alvilág,
Sok ártatlan vére foly,
S énekli hangosan
A vértanúk dalát...