Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lola
Alkotások száma: 46
Regisztrált: 2007-01-17
Belépett: 2013-02-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Versek) (2)
-Versek (44)
Feltöltve: 2007-01-23 12:09:53
Megtekintve: 1745
Felhők...
Csak ülök és elnézem,
Amint vonulnak az égen.
Lassan, ráérősen, szépen,
Hol világos, hol sötétkéken.

Amint egyre jobban nézem,
Néha odavágyom, úgyérzem.
Annyi még a dolgom, nem végeztem,
Ezért tekintetem az égről levettem.

Ne hidd, hogy ott olyan jó lehet,
Láttam gyülekezni a viharfellegeket.
Sötéteket, feketéket, mérgeseket,
Menydörgést, majd az eső eleredt.

Örültem a szivárványnak, fénynek,
És az általa teremtett minden élőlénynek.
A felhőket kevésbé néztem.
Pedig áldott árnyékot vetettek nékem.

Ha eljő az éj, a felhő attól még él,
A feljövő csillagoknak mesél.
Feltekintek este az égre,
S ragyog reám a csillagok fénye.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-01-26 01:09:38
Én sem.
2007-01-25 22:41:20
Editke! Tudod, fiatalkoromban sok mindent nem vettem észre, sokszor nem láttam a fátol az erdőt. De ma már nem igy van.
Olyan mindha mindig felfedező uton lennék.
2007-01-25 22:32:22
Tanárúr! igy igaz. A 13,14. sor áll most. Hála nektek is.
2007-01-25 16:34:45
Élvezettel olvastam a verset. Gyerekkoromban szerettem, és sokat néztem is felhőket, a fantáziám közben járt, csuda dolgokat láttam az alakjukat állandóan változó felhőkben.
2007-01-23 20:11:55
Sacy! szerencsém volt a "kékeget" is megtapasztalni, de sajnos csak nagyon rövid ideig. Bámulatos volt!
2007-01-23 20:04:39
Fiúk! én csak a szememet legeltettem néha rajtatok, és akkor jöttek el mindig a sötétfelhős napok. Nem kis gondot okoztatok. Mégis 6. sor "Néha odavágyom, úgyérzem." csók.
2007-01-23 14:52:18
Én meg gyerekkoromban kecskelegeltetés közben nézegettem a felhők vonulását.