Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lola
Alkotások száma: 46
Regisztrált: 2007-01-17
Belépett: 2013-02-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Versek) (2)
-Versek (44)
Feltöltve: 2007-01-18 15:42:13
Megtekintve: 1774
Csendélet
Megéltem már jó néhány évet,
Rájöttem, mi az igazi csendélet.

Kedvenc tárgyak gyűjteménye,
Elmúlt éveim szép emléke.

Lakásom, szeretett-féltett tárgyakkal tele,
Egy polc, asztalfiók, benne életem fele.

Egy borosüvegre siklik tekintetem,
Melyből egykor együtt ittál velem.

A csokor virág melyet nekem hoztál,
Megszáradva az óta is asztalomon áll.

Kaptam tőled leveleket, képeslapot,
Mely okozott sok boldog pillanatot.

Hoztál nekem mozsarat, rezet,
Mert érezted ez boldoggá, tehet.

Ma némaság vesz körül, igazi csendélet,
Elveszett egy álom, elillant az élet.

Arcékeped forgatva, nézem és félek,
Istenkém, hová tűnt belőle a lélek.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-01-23 09:39:01
Inkább nosztalgia!
2007-01-22 22:25:48
2007-01-22 22:25:07
Orion! megtisztelsz azzal, hogy kérsz, vársz még tőlem írást. lola
2007-01-19 11:55:30
Latyak!!!! Nagyon figyelmesen olvasol engem. Neked érdemes írni. Jól látod. Üdv. Köszi.
2007-01-19 10:42:34
Szépnapot kívánok kedves BOGI és SACY! Örülök olvasói érzékenységeteknek.
2007-01-19 10:32:16
Nekem főleg a befejezés őszinte vallomásszerűsége tünik fel. Ez fogott meg legjobban.

Arcékeped forgatva, nézem és félek,
Istenkém, hová tűnt belőle a lélek.