Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lola
Alkotások száma: 46
Regisztrált: 2007-01-17
Belépett: 2013-02-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Versek) (2)
-Versek (44)
Feltöltve: 2007-01-18 07:08:34
Megtekintve: 1732
Sír a hegedűm
Kegyetlenül szomorú ez a pénzkereset,
Utcán állva, játszva megnyerni lelkeket.

Hegedűm húrjai ontják a keservet,
Fizetnek érte, hogy halljanak bennünket.

Ó, sors: engedj örömmel emlékeznem,
Mikor miattad volt tele a koncertterem!

Akkor, amikor még szmokingban játsztam,
Nem fillérekért, vastapsért muzsikáltam.

Amikor még hölgykoszorú ölelt körül,
Mikor szemeimben az öröm könnye ült.

Változnak az idők, változik a nóta,
Fáradtan pattan el hegedűm húrja.

Érzem, hogy ma nem iszunk, nem eszünk,
Puha párna helyett, utcakőre hajtjuk le fejünk.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-01-23 09:41:53
Iola! El kell fogadni, hogy az olvasók sem egyfofmák!
2007-01-22 22:18:36
Majuli és Orion! Ha olvastátok az első néhány kritikát megértitek, hogy arra gondoltam mégsem ez az a hely ahol engem értenek. Ma már nem ez a véleményem, hála biztató szavaitoknak. Tényleg színes ez az oldal ugy írókban mint olvasókban.
2007-01-22 16:35:20
Jó! Ismét egy sors, nem kényeztette el a muzsikust! De számomra nem visszataszító a leírás, ellenkezőleg.
2007-01-20 00:50:11
Cicuka ! Alanya is nagyon szomorú hangulatban volt. Én ott és akkor nem sírhattam. Később emlékem tollamnak átadtam, majd veletek megosztottam. Írok vidámabbat is igérem. üdv.
2007-01-19 07:17:40
Szerintem attól érdekes egy lap,ha különböző stitusok jelennek meg. Mindenkinek meg van a maga ízlésvilága,avagy izlésficama.
2007-01-18 23:11:56
Sándorom! itt csak egy stilusban lehet írni? Oktass!!!! Örülök, hogy azért tetszett .
2007-01-18 21:12:21
Sacy sajnálom ha nem tudtam az Őn számára világosan megfogalmazni mondanivalomat.
Mégis köszönöm, hogy elolvasta írásom. Máskor is számitok épitő kritikájára. Tiszteletem.
2007-01-18 14:03:03
Én is sírnék annak a hegedünek a helyében.
2007-01-18 10:35:36
szerintem a nyomor már magábanis visszataszító. köszönöm. lola