A temető csendjére vágyom
Hol valóra válhat az álmom
Megtalálni a sötét szobrot
Mely egész életemben vonzott

Nem hagyott nyugodni a vágy
Vajon hol találhatok rá
A mindent jóra fordítóra
A megváltó halálhozóra

Nem voltam képes megtenni
A barátokat el feledni
Elmosni halálos félelmem
Megtalálni gyönyörű végzetem

Sírógörcs közepette léptem ki a házból
Ruhám mocskos és rongyos lett a sártól
Egy sötét tisztás közepére értem
Eldöntöttem itt olvad meg forró vérem

Egyetlen dologhoz, a tőrömhöz nyúltam
Melyet sírásom közben még magammal hoztam
Bőrömhöz érve a kés éle vörös csíkot hagyott
Körülöttem a levegő felforrósodott

Kibuggyant vérem ereimből
Csodálva néztem, szeretetből
Végigfolyt karomon, csöpögött a földre
Fájdalmas ordításom törte meg a csöndet

Éreztem testem melegsége kihalt
Hátam mögött már a halál szele suhant
Simogatott, kényeztetett e szellő
Fejem fölött beborult minden felhő

Összecsuklik testem, a szívem nem dobog már
Már csak pár pillanat s itt a halál
Régóta vártam, tudtam hogy jó lesz
S a megmentőm a halálhozóm lesz...