fekete szövet ölel remegő testet...
nyomasztó gondolat bénít összetört lelket...
fagyos tekintet suhan a tükrön át...
szemei nem láthatják mi vár rá odaát...
csendes szél túrja fekete haját...
száraz levelek suhognak talpa nyomán...
varjú károg a hajnali harmat porán...
földrögök émelyítő illata hívogatóan száll...
egyetlen botlás és odavesz, de kár...
az összetört lélek új úton már...
aztán fekete szövet ölel halott leányt...