sötét fellegek, kínzó vad szelek
engedjetek, engedjetek
csorgó könnyeim égetik sebeim
puhán ölelik száraz ajkaim
zaklatottan, kezedet fogva rohanok
engedj, többé nem érzem a tegnapot
megszűnt minden fájdalom
lelkem szilánkjai újra fényesek
mikor ijedten a kulcslyukon belesek
kezed újra vállamon érzem
nézd! ott! ott halt meg az életem