jéghideg földön fetreng elkopott testem
arcom ráncait hajamba temetem
apró résen vakító fény tör át
már nagyon rég várnak rám odaát
nehezen lélegzem, s könnyeim elfogytak
bilincsbe zárt a sok őrjítő gondolat
kidörzsölt szemeim kémlelik az éjszakai holdat
nyirkos füvön lépkedek, erőtlenül a csillagok alatt
szédülve, s újra földre zuhanva kúszom előre
sötét, csillámló tükröd varázsa vár megtörve
táncoló hullámok fogadnak mély öledbe