Bánatos fellegek
lepik el a kék eget,
Szikrázó tündérek
okádnak fényeket.

Isten ezer csapása
zúdul most a világra,
Angyaloknak bánata
könnyet hullaszt hazámra.

Mennyeknek kapuja
tárva-nyitva előtted,
Angyalként élsz tovább,
eme sorsot elérted.

Tekintetünk kísér
mindvégig az égen,
Ahogy kitárod szárnyaid
a szeretet fényében.

Szépség hever arcodon,
gyönyör szemeidben;
Lelked eképp szépül meg
a jóság rejtekében.

Örök boldogság kísér
odafönn a mennyben,
S várva vársz minket
hogy hozzád vigyen Isten.

Addig nélküled fuldoklunk
a fájdalom tengerében,
Az eső is könnyként hull
a hideg sötétségben.

De légiód erőt ad, hogy
tovább békében éljünk,
S szeretteinkre nézve
jobb jövőt reméljünk!