Mily édes ha egy boldogabb világ kapuit döngetem
És jó tetteim miatt megnyílnak előttem
Mily fájó ha elragad az átok
És boldog percet többé nem várok

Mily világos ha jótett gondolata hatol a szívbe
Mily sötét ha bűnkárhozat lép a létbe

Mily boldog az ember ha szeretteit sors nem ver
Mily szomorú az ember ha fehér bárányok közt feketét lel

Mily egészséges az ember ha édes álmok emléke köszönti reggel
Mily gyenge az ember ha reményt a napban már nem lel

Mily bájos a szerelem ha nincs félelem a külvilágtól
Mily komor az én szívem ha búcsúznom kell a hazámtól
Hisz eljön az idő mikor az éveket egyedül élem
És magányomban elönt a gyáva félelem

Mily gyötrelem ha kopik a fiatalság, szépség
De mily nagy remény ha nő a bölcsesség
Kik fiatalságukban a szabadságot látják
Azok öregségükben a halált várják
Hisz szabad ember csak az, ki halhatatlan
És ki sors törvényei által háborítatlan

Mily vidám az a gyermek kinek játéka hoz felfedezést
Mily nyomorúságos az a gyermek ki szülejében nem lát küzdést

Mily nagy halandóság ha lemondunk a munkáról
Hisz méla eszünkkel csak tehetetlenül elmélkedünk a múltról

Az élet, a tét, a lény, a szellem, a tudat éltet
Mily nehéz ezekbe belegondolni...mély tett...