Van egy kedves lény a világon,
ki nem érti miért van még e világon.
A depresszió marja szerető lelkét,
vérzik szíve s fáj ismernie mások vétkét.

Nem hisz a szavakban,melyek kedvesnek vélik,
bíztatják hogy a szerelem hamarosan beérik.
Találsz valakit ki igazán szeret,
ne gyötörd magad hisz téged csak szeretni lehet.

Néha érzéketlen vagyok
s lehet ez lesz végül,melybe belehalok.
Szívem mélyén én is vágyom arra mely éltet,
hidd el az élet szívedbe is betérhet.

Szeretünk téged,
hidd hogy az élet is csak kéret.
Nem jó a magány tudom jól,
de eljön majd ki szerelmedért hódol.

A sors kifürkészhetetlen,
a költözést terveztük mind a ketten.
Lehet az idő folytán teljesül,
s az élet lesz mi megtestesül.

Kívánom hogy az életben boldog légy,
a szerelem nevében sok jót megtégy.
Higgy az időben s a jövődben,
el jön ki örök fészket rak majd szívedben.

Én itt leszek történjen bármi,
nem hagylak tovább gyötrődni.
Barátként is higgy nekem kérlek,
az emberiség szeret s csak az élet kéret.

Tudod jól,hogy a depresszió nem élet,
idővel előcsalogatom boldog lényed.
Találsz olyan lányt,majd ki szeretni fog téged,
s együtt töltitek majd az örök létet.