Percről percre jobban reszket lelkem,
felébredve testem egy kriptában leltem.
Körülöttem dermedve álltak a holtak,
kik valaha a halál testőrei voltak.

Haladva a pokol csarnokán,
a falakon átkozott neveket olvasám.
Kezemmel érintem a véres falat,
pillanatokra a vér testemből fakadt.

Karomon csurgott le az átkozott vér,
felpillantva halomba állt egy oszladozó lény.
Lábam süllyedt a lángoló talajba,
döbbenten ébredtem rá,holtan fekszem a pokoli katlanba.

Hiába haladtam a fény felé,
a kriptából kiutat a halálban lelém.
Véres arcom kísért a falakon,
nevem átokkal fejfámról vérrel eltakarom.

Fekszem a kripta mélyén,
éltemért a harcot kárhozatér felvenném.
Véres falamat keservesen kaparom,
de már csak fekszem a földön gyáván,
mindent elátkozva lelkem halálos ágyán.