Hullámzó partra sújtja fejed az álom,
Megdermedtünk s fehérek lettünk,mint a holtak,
Sötét éjben sírkői nyugodt tájon.

Jönnek vad,hullámzó tengerként
Fejvesztős,komor,szűzi hóhér lányok,
S fölzeng egy bús,keserű ének.

Köd és holt horizont,zúg a tenger,
Véres bárkára vonszolnak minket
Könnyel,átokkal a giotin alá fejnélkül tesznek.

S téli orkán vad szele lelkednél megtorpan,
Véres bárkánk tengerre veti tested
S elvérezve fedi a háborgó tenger árja örökké tested.