A legkevesebb számomra, hogy szokatlan volt ez a kiállítás megnyitó.
Se pogi, se süti, pezsgő is csak a polcon fent. Sehol ünneplőbe
öltözött vigyorgó emberek. Se szavalat, se dobpergés, sőt még egy
sztár énekes sem került elő. A szerényen izguló kiállító művészt sem
méltatta senki, hogy micsoda nagy megdöbbenés volt a műveit élőben
végre meglátni.

Volt viszont egy a számomra ravatalozóhoz hasonló helységben, egy a
pultnál söröző, barátságosan izzadó nagydarab ember , akit körül vett
egy csomó a helyhez illő, tiszta feketébe öltözött, és fekete hajú,
fiatal.
Ekkor már láttam, jól tettem, hogy ma otthon hagytam a kislányt, akit
egyébként minden kiállításra, megnyitóra magammal viszek.
Azt már rég tudom, Roll70 nem egy egyszerű ember. A képeit is
ismerem. Különösen a most kiállított képei, még a korai korszakából,
FÉLELMETESEN jók. Na de itt?! Emberek! Ez a hely, ez a közeg, és ez
az elvont a VIVA Tv- n sosem játszott zene, amit egy nagyon fiatal és
igen tehetséges gyerek produkált egy számítógéppel és néhány különböző
méretű konzervdobozzal. ( A zenéről még annyit, hajdanán úgy 30 éve
nálunk is megfordult egy SBB nevű lengyel zenekar, nem tudom a srác
ismeri -e őket, de ajánlom figyelmébe. Nekem bakeliten még meg
vannak.)
Szóval, ez a hely, a zene, és Roll képei, külön-külön is,
nagyszerűek, nekem, hangsúlyozom, nekem szokatlanok, de együtt úgy
felturbózták egymást, hogy az rémisztő! Iszonyatosan jó volt.
Sajnálom amúgy, hogy egy Pesten kiállító alkotó társunk megnyitóján,
csak magam voltam az Artáról. De még pótolhatjátok. Nagyon ajánlom
mindenkinek, kulturális ízléstől függetlenül,
a kiállítás megtekintését. Garantálom, hogy nagy élmény lesz. De azt
nem garantálom, hogy utána éjjel, bárány felhőkről álmodik majd.