Rőt révület,merengő erdők,
Lombhullató hajlott koldusok,
Napmeleg suhamlás,női léptek
Az avaron,te jössz ott biztosan,
S arcod köré bronz klauzúrát
Von százezernyi szép levél.
Vörös és sárgaréz,mélynarancs
Lángcsóva,izzó parázs közé
Szúrt örökzöld tűhegyek.
Te jössz ott biztosan,női léptek
Rőt révületben,a patakmederben
Csobogó dinamó,áramlanak
Benne tudattalan,néma állatok.
Vérszín pír,alkonyi lángolás,
Ráfestve az erdő holt ívére,
Ott állsz,bronz klauzúrában,
Lombhullató koldusok kisérnek,
Arcodon szétmázolódó erdei csók,
Fáról fára válok rengetegeddé.
Recsegő avarként terülök szét
Női lépteid dús csapásai alá,
S veled vagyok,kisérlek tovább
Rőt révületben,százezernyi ágam
Karol beléd,szédít meg,von
Bronz klauzúrát tested köré,
Simogató lombjaim között
Egyre mélyebbre tévelyeg
Belém csatangoló szerelmed.
Csobogó dinamó leszel,elszédít
Forgatagod,keresztül hömpölyögsz
Édeni csermelyként avar-szívemen,
Kérgét szaggató lelkemen,s apró
Mohákat ültetsz repedéseimbe.
Belém ereződöl,csobogsz,futsz,
Hömpölyögsz,vörös színű dinamó,
Vérszín pír,alkonyi lángolás,
Száradó hangulat,bolond szél.
Emberré sűrűsödve tovább lépünk,
Koboldok pillantása kisér el,
Erdei magányban koldusként
Követjük,kérjük szívünk káprázatát.