Te, a múltnak valósága,
A jelennek színes álma,
A jövendő távolsága,
Tekints imádó szolgádra.

Szánd könnyét, mert érted ontja,
Te vagy ébren minden gondja,
Álmában lelked bolondja,
Ha az éj sötétbe vonja.

Ne hagyd keservesen sírni,
Vágyja tested újra bírni,
Nehéz józan eszed hívni,
Halott önmagadról írni!