Kis fekete Rózsám,
Ha te mindent tudnál,
Ha mindent értenél:
Nem lennék szomorú!

Savasak a könnyek,
Az arcodra ülve
Lemarták a mosolyt:
A vörös színedet.

Kis fekete Rózsám,
A szirmodat fogván
Keservesen sírva
Nyögném el a himnuszt.

Nem leszek már soha
Ilyen kis ostoba,
S nem adom fel többé
Elvemet: a szépet.

Kis fekete Rózsám
Szép dolog a magány
Nem is hinnéd, hogy
Olyan jó nélküled!

A magányba bújva
Újra meg újra csak
Azt látom mindenhol:
Hogy fut el az idő.