Fefo,nagyon szépen köszönöm az írást rendkívűl megtisztel.

Döbbenetes. Visszaadja mindazt, amit gondolunk egy-egy olvasmányélményünk alapján, vagy láttunk a régi filmfelvételeken.Gratulálok!

Vízió.

Aki látta, megélte,
annak a mult viziója,
de aki harcos gyűlölettel
loholva döngeti a jövő
még kitáratlan kapuit
annak, hiába hit,
hiába önbizalom
és kemény remény.
A kapuk mögött
ezres nagyításban
tombol az eredmény.

Nekem ezt mondtad e képpel, ami nagyon megfogott, elgondolkodtatott. üdv. fefo

Uh, Budapest ostromát juttatja eszembe... Elkaptad ezt a reménytelen hangulatot a füstölgő romok között.

Heló!!
Épp amiatt jutott eszembe ez régebbi rajzom amit meséltél.
köszi!

Szia Farkas!

Én láttam ilyen világot. Élőben is szörnyű. De amit itt ábrázoltál, az ennek a döbbenetes kvintesszenciája!

Valóban. Illusztrációja lehetne bármely az ember elembertelenedéséről, a háború borzalmairól szóló fajsúlyos könyvnek!

Gratulálok!

Üdv: Hajcihő

Na ez frankó... Kurt Vonnegut írása remekül passzolna hozzá. Néha elgondolkozom azon, ha a szépséget rakjuk a legszörnyűbb dolgok mellé, akkor talán kapcsolnak az emberek. (de ez csak egy illúzió, azt már tudom. Soha nem lesz olyan, hogy öntudatra ebredés, az emberek 90%-ánál.) De ha pl. összevetem ezt a képet, attila63-éval, vagy mondjuk, Chili képeivel, Memento portréival. Egyben a világot magát kapom. Jópár ember fókuszán keresztül. Ami néha szörnyű, és mégis szép. Minden csak a nézőpont kérdése. Persze én ismerlek és könnyű ilyeneket írnom, mert tudom, hogy kb. egy rugóra jár az agyunk, és mégsem. A lényeg, hogy frankó, de látni szeretném a végkifejletet. Amikor az a fal ott szemben ezer színben játszik, mégis feketefehér. És pl. ugyan ennek a helynek a bombázás előtti verzióját. Hogy lássa az ember, miből mit. Különben nekem tudom, hogy beletörne a bicskám, vagy vért izzadnék vele. de te benne vagy, hát rakd oda rendesen. :D Amúgy fasza. De ezt most le kellett írnom. Hirtelen jött, nem is biztos, hogy így van, de jelen pillanatban ezt gondolom.