Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Egerészölyv
Alkotások száma: 48
Regisztrált: 2006-10-16
Belépett: 2011-09-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (17)
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (4)
-Versek (11)
Képgaléria
-Fotók (11)
Feltöltve: 2007-01-04 21:45:17
Megtekintve: 1733
Remél még az Öregisten
Sötét korommal kergetőzik a szél
Hajdani házak üszkös gerendái közt.
A föld még halkat nyögve sajog.
Öntözte bor. Öntözte vér.
Port vert a tánc, most csörög a lánc
Vad hordák vérszagú nyomában.
Két hete lett ifjú asszony,
Most meggyalázott özvegy.
Két hónapja lett férfivá,
Most iszonylátott árnyék.
Két éve lett katona, ma rabló,
Félelmek fekete emléke.
Kétszáz éve lett falu, ma temető,
Hol romsírokon gerendák a fejfák.

Pár aranyló búzaszem, hullott rabolt zsákból
Ölükben az élet alszik, álmodva kalászról.
Ébrednek a csírák, eső hull a földre,
Sír az Öregisten, de vár egy jobb jövőre...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-03-08 15:10:24
Ennek menj neki mégegyszer. Értem én. De nem szabad, hogy gondolkodnom kelljen rajta. Akkor jó, akkor igazi, ha anélkül, hogy érteném az egyes mondatok igazságát, és összefüggéseit, az egész egyszerre válik a lelkem részévé, ha úgy tudom befogadni, hogy akár egyetlen szavára sem emlékszem, de emlékszem az egészre, mint az igazságodra, magára.
Hú, ez egy kicsit bonyolult, és ködös. De remélem, megérted. Egyébként is, prózában "szabad" pongyolának lenni.:-))) A vers viszont megbüntet érte.
2007-01-06 00:59:18
Nem tudsz tévedni:) Csak kár, hogy ilyen ritkán olvashatunk Tőled...