Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Zseby
Alkotások száma: 16
Regisztrált: 2006-10-15
Belépett: 2010-10-10
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (1)
-Novellák (9)
-Versek (1)
Feltöltve: 2006-10-15 10:38:42
Megtekintve: 2025
Magány
Ül. Mozdulatlan.
A csendet csak a halk sóhajok törik meg, melyek pár másodperc röpke élet után belevesznek a semmibe.
Ez a MAGÁNY.
Kietlen és sivár. Egy néma hang, melyet nem kiált senki.
Még mindig nem mozdul. Tehetetlen.
Egyedül van, teljesen egyedül.
Nem értik meg. Nem is akarják.
Hangtalanul peregnek le arcán a könnyek. A cseppek kisebb tócsává alakulnak a kietlen puszta földön. Így próbálnak értelmet nyerni az élet nagy körforgásában. De hiába, rájuk sem figyel már senki.
A sötétben már csak a csend lélegzik, semmi más.
Megszűnt minden. A sírás, a sóhaj...
Mindennek vége.
Csak a MAGÁNY az, mely maradt. Örökre magával ragadva lelkét.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-08-20 20:01:24
Köszi:)
2007-08-19 17:52:36
A leírás gyönyörű, de megint csak azt tudom írni, tedd fel sorkizárással (ill. javítsd át), és onnan, hogy "megszűnt minden" írd egymás alá. Hatásosabb.(Max, az "A Magány az...-t összekötném az Örökre magával ragadva lelkét-tel).Sokkal erőteljesebb lecsengést adsz így az írásodnak, nagyobb lesz a nyomaték benne.
2006-11-04 19:53:26
Számomra sokszor ilyen..
2006-11-04 15:54:13
Ilyen a magány? Elgondolkodtató.