Feltöltve: 2004-11-28 00:37:50
Megtekintve: 3535
Peron
Szikrát szór szemed,
Mint ahogy bősz láng
Okádja hőségét,
S tűzfalak verik vissza.
Szánalmas, ki beissza,
Cselekedni képtelen,
Béna mítosz.
Állunk.
Mindenkit saját peronján
Taszítanak odébb,
Hogy egy újabb,
Bizonytalan lépéssel
Gyorsvonatunk alá,
Percnyi késéssel
Szakadjunk.
S várunk.
Acélos sínpárhoz simul
a testünk,
S a mezítelen kerekek
nem különben.
Tehetetlen dühömben
megválok jobbik karomtól.
Kinek kell, ha nem nyúlik
A végtelenbe?
Még mindig várunk?
Tátva a szánk.
Már nem szakad fel sikoly,
Sem röhögés.
Csak erőltetett köhögés,
S vérhab a tortánkra.
Mint ahogy bősz láng
Okádja hőségét,
S tűzfalak verik vissza.
Szánalmas, ki beissza,
Cselekedni képtelen,
Béna mítosz.
Állunk.
Mindenkit saját peronján
Taszítanak odébb,
Hogy egy újabb,
Bizonytalan lépéssel
Gyorsvonatunk alá,
Percnyi késéssel
Szakadjunk.
S várunk.
Acélos sínpárhoz simul
a testünk,
S a mezítelen kerekek
nem különben.
Tehetetlen dühömben
megválok jobbik karomtól.
Kinek kell, ha nem nyúlik
A végtelenbe?
Még mindig várunk?
Tátva a szánk.
Már nem szakad fel sikoly,
Sem röhögés.
Csak erőltetett köhögés,
S vérhab a tortánkra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-11-18 02:41:53
Ejha! nagggyon jó! Elismerésem, különösen az utolsó képért!