Elengedtelek, mert ezt akartad,
Másé lettem pedig nem akartam!
Kezed fognám, s újra csókolnálak,
Ha szíved még értem doboghatna.
A legkisebb láng is kialudt benned,
S elfeledted az együtt töltött perceket.
Már nem fáj úgy, mint rég.
De ha hangod hallom,
Könnycsepp csordul még arcomon.
De idővel mind meghal az ajkamon,
S úgy vélek tenni majd, ahogyan te,:
Elfeledem a boldog perceket.