Ülök, a szobában s írok...
Írok az élet fájdalmairól, gyötrelmeiről...
S csak ülök és nézek a semmibe...
S tudom, hogy fölösleges energiapazarlás
Amit vélek tenni...
De valahogy a gondolatok nem hagynak nyugodni...
Pedig nem is olyan szörnyű az élet hisz
Mindig ott lesz mellettem valaki
akiről lehet nem is, tudok de ott lesz
S valahonnan vigyázz rám s szeret...
Csak tudnám, merre van!...