Azt mondták, holnap reggel
s gondolataimban láttam jobb lesz egyszer
nem kell többé rosszra gondolnod,
ne félj tőle, megéred a holnapot.
bár fáradt vagy, az élet megvisel,
verejték, mely vérként folyik testeden
homlokodon gyöngyözik apró kristályként.
Belső éned majd szétroppanni látszik,
Feladnád? hisz oly korai az óra
boldog kacajodat visszhangozza a rét újra,
s a szellő is érted járt víg táncot hajdan,
benned mostmár csak angyali dal van.
Eljött az óra, nem kell többé félned,
nyugalom és béke, ez vár rád, érzed?
A mosoly végre kiült puha arcodra
falfehérré vált és lágy halál cirógatja.
-Ne hagyj itt, benned van minden reményem!-
de késő volt, s a reggelt nem érted meg vélem.