Ha nem vagy velem úgy érzem,
Egyedül lebeg itt a lelkem,
Testem mozogni alig bír,
Mert szívem csak érted sír.

Hiányzik a hangod szerelmem,
Fülemben honol így a csend,
Minden más zaj csak nyomaszt,
Csak a hangod kellemes számomra.

Hiányzik, hogy belenézhessek,
Két csillogó barna szemedbe,
Belenézhessek lelked tükrébe,
És azt mondhassam: - "Szeretlek!"

Hiányzik meleg ölelésed,
Hiányzik, hogy öleld a szívem,
Hiányzik, hogy a tied ölelhessem,
Átadhassam forró szerelmemet.

Hiányoznak édes csókjaid,
Hiányoznak forró ajkaid,
Csókjaid melyet az eső sem mos el,
Csókod, mellyel lelkünk forr egybe.

Esőben állok és rád várok,
Körbenézek, utánad kutatok,
Fázok és reszketek egyedül,
Forró szerelem vár rád bennem legbelül.

Esőben állok és ölellek,
Heves csókkal melegítelek,
Forró öleléssemben érezlek,
Szemedbe nézek és ismétlem:
-"Szeretlek... Szeretlek..."