Halvajárók vagyunk mind,
Egytől-egyig eltévedve,
A jelen mocska rajtunk szárad,
De a múlt dicsével felvértezve
Járjuk az utunk, és ölünk rakásra
Mindenkit, aki elénk kerül,
Nem törődve emberséggel
Énünk egyre lejjebb merül.

Halvajárók vagyunk mind,
Egytől-egyig eltévedve,
És ha netán felébrednél,
Hát ne legyél elképedve
Hogy a világban szar minden,
A rend nevében úr a káosz,
Még egy rohadt isten sincsen,
Jobb, ha fohászkodsz a mához...

refr:
Nézz körbe, és ne várj csodát,
Szent misét meg úrvacsorát,
Nem törődik veled senki,
De próbálj azért ember lenni!

Halvajárók vagyunk mind,
Egytől-egyig eltévedve,
Közönyösen, szürkén, bambán
Egymás mellett ellépkedve.
Nincsen haver, nincsen barát
Hogyha jön a gonosz törvény,
És ha netán te szívod meg,
Rajtad röhög a sok görény!

Halvajárók vagyunk mind,
Egytől-egyig eltévedve,
Ne lepődj meg, ha egy golyó
A célpont helyett beléd menne.
Nem érdemelsz te sem jobbat,
Ugyanúgy élsz, mint a többi,
És ha kimúlsz nagy tett nélkül,
A helyedbe más fog jönni...

refr.