Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dorschy18
Alkotások száma: 10
Regisztrált: 2006-09-21
Belépett: 2022-04-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (10)
Feltöltve: 2006-10-10 21:02:21
Megtekintve: 1768
Nincstelen
Alaktalan, fekete emberek körében vagyok,
arcuk számomra rettentő homályos.
Nem veszik észre, hogy itt vagyok,
szemük teljesen fehér,
egyszerűen keresztülnéznek rajtam,
mintha csak szellem lennék.

Pedig én élek és létezem:
hangom űvöltését viszont csak én hallom,
szívem lüktető dobbanását, csak én érzem.
Fénytelen, puszta, sivár minden,
s tudom reményvesztett próbálkozás.

A barátaim körében vagyok,
arcuk mosolygós, szemük csillog,
de nem veszik észre, hogy itt vagyok.
S mi lett belőlem? Alaktalan, fekete ember.
Ők csak egyszerűen keresztülnéznek rajtam,
mintha nem lennék más, csak egy szellem.

Pedig tudják, hogy élek és létezem!!
Színes, fényes, hangos világ ez,
mégis belülről szétmar a vágy, hogy: EL INNEN!!
Hangomat hallják, engem is látnak
mégse tudom felfogni, hogy mi történik velem,
mert nem értenek meg...vagy csak nem akarnak.
Talán ez csak egy furcsa véletlen?
NEM!! Sajnos ez az életem...
nem vagyok más, csak egy nincstelen.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-12-11 21:14:43
Kedves Snupi! És mi van akkor,ha pont a barátaim viselkednek velem így...mert ez +történt,ezért fogalmazodott + bennem ez a vers. És sajnos most sem jobb...1 igaz barátom sincs. De talán ez az én hibám...mert mindig mindent elmondok,így nincs olyan ember,aki tényleg mindent tudna rólam (mindenki csak 1 kis részét ismeri az életemnek). Talán a volt barátom az,aki ismer annyira,amennyire ember csak ismerhet,de az a baj,h ő még sok más embernek a barátja...de nekem 1 olyan ember kell,akivel 1ütt vagyunk 1 lélek,és nem kell osztoznom rajta. Ezért probálom ezt a kapcs.ot mindig az aktuális Kedvesemmel kialakítani,csak úgye az sem tart örökké.
2006-12-08 13:22:27
Azt hiszem ezzel az érzéssel sokan vagyunk így néha! Elveszettek és úgy érezzük nem érdeklünk senkit! De ilyenkor mindig körül kell nézni és észre vesszük mekkor kincset bírtoklunk azzal hogy vannak barátaink! Jó nagyon ez a versed is!
2006-12-04 20:31:33
Köszönöm,h úgy gondolod,h a többiek szürkék. ez jót tesz az önbecsülésemnek:) De én azért néha úgy látom, mintha észre se vennének.Szeretem a barátaimat, bár tom,h ha eltűnnnék nem igazán hiányoznék senkinek...de én inkább mindent +adok nekik,csak h maradjanak + a barátaimnak. Bár azt is tom, hennek így semmi értelme,és akkor ők nem igazi barátaim..de azért tudd,h vannak ám,akik azok...legalábbis azt szeretném,h azok legyenek,m +érdemlik.
Köszönöm a kritikád,nagyon örülök,h ezt gondolod rólam,pedig nem is ismersz:)
2006-12-03 11:24:33
Nona..aranyos a kritikád :DD Nagyon tetszik a vers. Viszont én úgy látom, hogy nem te vagy a szürke, láthatatlan ember...hanem mindenki más körülötted:) Ha nem hallják hangod, nem értenek meg, akkor tudd, hogy nem oda tartozol. Próbálkoztál? Igen...de meddig akarsz még szenvedni? Törj ki. És ha nem veszik észre, hogy eltűntél, akkor nem érdemes síránkozni. Értékes ember vagy, észre kell hogy vegyenek!! :) Lae
2006-11-27 10:06:12
Nekem tetszik ez a vers, ügyesen érzékelteti azt amit ki szerettél volna vele fejezni!
2006-10-24 14:16:59
Kösz a pozitiv kritikát...pedig már azt hittem nem fog tetszeni. Látod az ilyen kritikák inspirálnak igazán a további alkotásra....majd egyszr talán egy boldog hangulatomat is megprobálom versbe önteni...de most vagy szomorúból több van vagy pedig könnyebb elmesélni...inkább a másodikra tippelek:)))
2006-10-11 22:04:19
Örülök, hogy olyan emberre, akiket szintén ezek a gondok nyomasztanak. Engem mostanában elég gyakran talál el ez az érzés...nem tom minden helyzetben feltalálni magam. Főleg ha az "odacsapásról" van szó. Ez nekem vh nem megy. Ilyenkor elönt a senkinek se kellek...stb. érzése...pont 1 ilyen pill.ot fogalmaztam van. Még1szer nagyon örülök, h tom nem vok 1edül a problémámmal.
2006-10-11 18:48:20
Klassz lett! Ismerős érzések, ismerős gondolatok. Nem feltétlenül rossz, ha nem veszik mindig észre az embert. Néha jobb meghúzódni a háttérben és csak a fontos pillanatokban "odacsapni". Még egy valami, amit sokat hallottam valakitől: - Csak pozitív gondolkozás, csak pozitív...néha... :))