Az Utolsó Éjszaka

Nőm véres teste fölé görnyedek
Oly’ finom volt a lelke,Ó,egek!
Rongyos tetemét ölelve reszketek

Asszonyi bájai csupaszon
Fedetlenül
Félredobva,akár egy rongy
Rég kihűlt
Büszke léte meggyalázva
Teljesen
Itt hever egy pocsolyában
A KEDVESEM

Szememből nem hull könny
Felébredt hát a szörny

Kutassam hát fel
Álljak bosszút?

Osszak-e halált
S kínt,hosszút?

Te vajon mit tennél
Ha Te lennél...?

Fekete,sívó éjfél volt
Szakadó eső
Árnyékom rávetült,és ott állt
Zokogva ő
És addig csókoltam,míg
Volt benne erő...

Édes a bosszú
Élet életért
Nincs bűntudatom
Véget ért

Te vajon mit tennél...?