Hó a kezemben

Láttam őket. Sötétek. Feketék. Mégis szépek.
A virág, mit visznek, az enyém volt régen.

Távozz tőlem, regék embere, hazugságok fátyla
Tartsd magad távol, hazudok magamnak (nem fáj)

Segítség kell, de nem apádtól
És nem is tőled
Oh, Jézus, ki ment majd meg ?

Elveszítem magam Isten halálában
Nem! E kín túl sok, hogy álljam

Egész nap a havat néztem. Ahogy hullik.
Sosem hagyja abba. Egész álló nap.
Felemeltem a hangom, és kifakadtam:
„Ez lenne hát az élet ?”