Várom a hajnalt
Átnézve a ködös,hideg reggelen
Eljött,s hazudtál
Ölelkezvén a fellegekben

Mozdulatlanul állok
Zuhogó eső tombol köröttem
Nem hallom a hangod
És még egyszer leestem

A hit elkerül
Szomorúan vánszorgok
Hamvaimban állok lélek nélkül
Zokogva suttogta:
„Tudom...”

Besétáltunk az éjbe
Búcsúznom kell hát Tőled?

Nem látod,hogy nem múlik?
Mikor minden könnyem
Érted hullik?