Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Madár-102.
Alkotások száma: 15
Regisztrált: 2006-09-03
Belépett: 2009-09-14
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Elbeszélések (2)
-Versek (12)
Feltöltve: 2006-09-08 01:51:51
Megtekintve: 1733
Tűnődés
Úgy érzem, távolodom. Leláncolva maradtam a pusztaságban.
Valahogy, minden más lett körülöttem.
Nem az vagyok, ki valaha voltam. Régen mertem.
Most már csak hallgatok. A pusztaságban egy virág nyílik csak.
Kicsi, és törékeny most még. De ha segítem fejlődését, erős lesz.
Nem tudja kiszakítani a legerősebb szélvihar sem.
De ha akar, bármikor elmehet majd mellőlem.
Akkor majd végleg egyedül maradok. Üresség járja majd átlétezésem.
De a szép múltba gondolva. Vidáman hagyom majd itt a puszta létem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-07-26 16:07:51
ismerős érzés amiről írtál! néha tényleg érdemes magunkat áldozni egy olyan lányért akit jobban szeretünk a szerelemnél is!