Párom a lelkem! Érintése simogató mégis fáj.
Szó, becéző máskor rosszalló. Szeretve gyűlölöm.
Kivagy te kedves?
Miért ez a változás?
Tán belefáradtál a mindennapok gyötrelmeibe?
Tudom nehéz ez az élet, de nemcsak mindig a rossz oldalát nézd.
Vannak nagyon szép dolgok is az életben.
Közös együttlétünk gyümölcse a gyermekünk, akit ellnem hagynék semmi pénzért.
De ha a sors úgy hozná, hogy mégis el kellene hagynom,
a távolból kísérném, és onnét támogatnám földi útját.
Hosszú még az út, tele lesz még buktatókkal.
De ilyen az élet!?
Szép és sejtelmes.
Ámító... titokzatos, furcsa.
Nemcsak néz a szép szemeiddel, lásd is a változást!
Változik minden, a nap, a hold és a csillagok is.
Én sem vagyok már ugyanaz az ember ki voltam.
De a szívem a régi ugyan úgy dobban, érez, mint régen.
Érzés mi nem fakult ki, csak más lett.
Szerelem mellé odatársult a szeretet, megértés, mindennapi nyűg,
Öröm és fájdalom. Szóval minden, ami az élethez kell.
Szeretlek te kis hisztis! De már nem leszek olyam, mint voltam, soha!