Bánatunkat most versbe foglaljuk:
Szombaton is matekot tanulunk.
Bár most az időjárás sem kegyes hozzánk
Berendeltek minket csakúgy, spontán.
A tanár próbálja bevésni agyunkba a mai anyagot,
A mai "programunk" telíti be a lapot.
Viszont a falak most velünk kárörvendőek
A kutyák ugatnak kint, mert házörzőek.
Ablakokon betódul a szabadság levegője
Jöhetne az ölembe most a Föld legjobb nője.
Igaz, sokkal jobb egy nővel lenni,
Mint szombaton a tananyagot nyelni.
A táblán betűk hada sorakozik,
Néhány diák az órán falatozik.
Tanár úr jelenléte egyenlő egy másnapos bohócéval,
Sokkal jobb lenne most a barátnénkal.
Vígan csiripelnek a vidámságot szimbolizáló madarak,
Az osztályunkban lévő diákok este 7-ig maradnak.
Kezd az időjáárás egyre borúsabb lenni,
A kedvünk is kezd a tanulástól elmenni.

Viszont tegnap este berepült a Holló,
Jelenléte mindenkit megbabonázott.
Vágott a karma, mint az olló,
S pengéje mindenkit megvágott.

Ezeket a sorokat csupán azért írtuk,
Hogy a suliban írjunk, s ne igyunk...