A tengerparton állok.
Szél van. Hatalmas vihar tombol.
Egy kicsit fázok.
A szárazföldön hurrikán rombol.

Nem látok mást, csak a vörösen izzó alkonyt,
A hegyet, mely most takarta el a napot.
Hullámok csapdossák a sziklák lábait,
A szél összebogozza a madarak szárnyait.

Szél szavai szólnak hozzám,
Nem hallom őket, csak tompán.
Mintha azt mondaná: kövessem
bele a sötét tengerbe.

Én hallgatok rá, mert bölcsnek tűnik,
A gondolatokat a fejemből kiűzi.
Sétálok csendesen a szél után a tengerbe
Egyenesen a teljes sötétségbe.

Az ég szürkül, ahogyan a tenger mélyül.
A tüdőmet víz lepi el, ahogyan a hullám lever
a lábamról.
Hirtelen felébredek, s ráébredek: álmot láttam
a Halálról.