A néma Csend birodalma évszázezredeken át.
Értelemmentes önlét, statikus, nagyszerű magány.
Állat. Növény. Napfény. Eső. Hó. Jég. Biológia.
Természet. Ős céltalanság. Szabad lények otthona.
Változatlan állandóság Magába zárult egész.
Semmiből lecsapó villám Ébredező önveszély

S kezdetét veszi egy groteszk, beteg gyászhősköltemény.
Két lábra áll a fenevad, s megkezdi bús életét.
Mamutot nyúznak. Medve döglik. Vérörvény kavarog.
Torz testbe zárja magát az új holtrészeg hatalom.
Dárda repül Megreped, s kettétörik az üveglég.
Láb tapos a virágra. Összeroppan az öröklét.

Nyíl villan a tompa fényben. A levegőn kard csap át.
Páncélos istenhad rohan, nyársra húzva önmagát.
Vérzik a talaj. Rá élettelen, vak bőrcsizma lép
s roppantja szét fekete porrá saját eredetét.
Vonul a légió. Nyomában lángtenger és halál.
Arctalan harcosok. Öngyilkos, szürke ezüstbakák

Áll a katedrális. Sorvadnak a csonka életek.
Az Úr nagy munkája befejeztével elégedett?
Róma újra Róma. És végre újra szent a Szentföld!
Béke, győzelem, egyensúly Ki vár még itt megmentőt?
Vadászkutya rohan. Némán zokog az égő fenyves.
Farkas esküszik bosszút Bárdjával lesújt a hentes.

Reneszánsz. Újjászületik a lét legnagyobb korcsa.
Örök, büszke tudásszomját égetett szesszel oltja.
Isten meghal. Hisz rég halott volt Megfordul a kereszt.
Új Isten van. Agyában vadul lüktetnek az erek.
Elindul a büszke vitorlás Készülj, Amerika!
Holnap már hullád felett ül tort a sötétség fia!

S új kor következik. Lapoz magán egyet a naptár.
Öntelt agyak, szar jelmezbál, tetűvel telt parókák.
Parfümmel palástolt, selyemmel letakart hullaszag.
Felvilágosodás. A szemét felett kigyúl a nap,
s színes, hamis illúziószikrákat szór szerteszét.
Kezdődik a végtelen mindenhatóság-kergetés.

Fekete lépés dobban S lován bevágtat a Császár.
Milliók vére csillog égett emberbőr csizmáján.
Forrong a forradalom. A gyászzászlók lengedeznek.
Végzi dolgát a szurony. Némán bámulnak a percek.
Puskalövés. Államokon száguld át a lövedék,
s a remény porcelánszívét szilánkokra töri szét.

Parlamentek ordítoznak. Választ a senkisereg.
Száműzött szellem sóhajt valahol a Mount Balnc felett.
Jó is meg Lét is. Már nem abszolút a monarchia.
De álljunk is meg itt, túl sok itt az izraelita!
No nem baj, várhatunk még, úgyis jön majd a jó Adolf
Majd ő rendet rak itt, s mindenkit a helyére pakol.

Adolf késik No se baj, addig is játszunk egy kicsit
Sistereg a klór, zöld tömeg menetel, majd elesik.
Repül a, repül a kézigránát. Mit vártál, mi más?
Belép a rég várt Adolf, s büszkén elkiáltja magát:
,,Emberek, már sok ezer éve szétunjuk az agyunk!
Csapjunk a lovak közé, legyünk hát végre önmagunk!

Gázkamra, lángszóró, árjafaj, Tigris, SS-legény.
Magát írja meg a szerzőtlen, beteg végzetregény.
Csont gázol keresztül a csontok örök, mély tengerén.
Zajos fémkaszni száguld át a kárhozat zöld egén.
Rágózó amerikai s részeg szovjet katonák.
Szabadítva menetelnek, ám a múltat tapossák.

Romok. Hideg. Álháború. Vasfüggöny. Farkasszemek.
Öndicsőítő, félrészeg, illúzió-nemzetek.
Vörös omlás. No more darkness. Váltás. Szép, új Unió.
Piac. Szabad. Zene. Út. Transznacionális zsozsó.
Millenium. Tüzijáték. Benzinmámor. Oh, New Age
Törött zsebóra. Lófaszmutató, cinikus kör-vég.

Szikár, vén csavargó áll Ázsia hegysegge alatt.
Szakállán vér csorog le, fején jenki rohamsisak.
Kezében öreg revolver. Remegve emel a kéz.
A hályogos szem mélyén lepereg ötszázezer év.
Lőporfüst. Tompa hang. Loccsanás. Néma összerogyás.
Bús műholdak bámulják a kontinens szétlőtt agyát.