Egyre csak forognak az őrült örvények...
A sólyom nem hallja a solymász szavát.
A lét szétesik, a középpont összeroppan,
s anarchiába süllyed a világ.
Vérfolyam hömpölyög, míg az ártatlanság
szentsé gét aljas kezek fojtják vízbe.
Hitét veszti mind, kit tiszta, ám a legaljasabbak
vad, szenvedélyes áhítatba merülnek.

Valami nagy változás közeledik…
Biztosan a Második Eljövetel közeledik.
A Második Eljövetel! Alig mondatik ki e szó,
s a Világ Lelke máris hatalmas, kaotikus
festményké nt tárul szemem elé: valahol
a sivatag homokjában egy oroszlántestű,
Embe rfejű sziluett néz maga elé könyörtelen
tekintettel, akár a nap, kinyújtóztatva lomha lábait,
míg körülötte sivatagi madarak cikáznak őrült árnyakként.
A sötétség ismét lehull, ám most már tudom jól,
hogy húsz évszázad kőbe zárt álom csupán lidércnyomásba
fordult át a bölcsőben szunnyadva.
Itt az idő, de vajon miféle pokolfajzat tart
Betlehem felé, hogy megszülethessen?