Vonul egy gyászos alak
kifelé a létből
utána száz könny marad
tintából és vérből
fekete köpenye suhog:
sejtelmes gyászlobogó
szövetében ezer titok
kába álmot hozó
létfoszlányok darabjai
őrült lelkek haragjai

Vonul egy gyászos alak
tompa lépése dobban
mögötte leomlanak
millió éves falak
minden egész szétrobban
merre leng a gyászpalást
pusztulás és porladás

Vonul egy gyászos alak
utána fekete porszemek
darabokra hullanak
az egykor hős, alkotó kezek

Vonul egy gyászos alak
egy körvonaltalan csontváz
majd egy fél-idő-pillanat
s a nagy, ős Semmi úrral kezet ráz...