Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Kántás Balázs
Alkotások száma: 62
Regisztrált: 2006-08-17
Belépett: 2009-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (37)
Műfordítások
-Dalszövegek (1)
-Versek (20)
Feltöltve: 2006-08-17 01:42:44
Megtekintve: 1702
,,Druida
Mélysötét éjszaka
szélben rezgő fűszálak
fájdalom évszaka
ősz, remegő, ős bánat
súlya ül búsan a síkságon
fagyos szellő sír a holt tájon

Furcsa fantom suhan végig a pusztában
arcát eltakarja köpenye csuklyája
nesztelenül lép, fekete köpenye árnyból
lénye sötétség, hírnök egy más világból

Megáll és felnéz a holdra
kezét a magasba tartja
szemei vörösen izzanak
ajkán ősi, misztikus szavak
zöld fénysugár villan fel az éjben
villámként csap a halandó létbe

Teste egy pillanat-hosszig megremeg
majd összerogy, látszólag élettelen
percekig a néma csendben hever
majd hirtelenjében új életre kel
fekete köpenyes árnyékként feláll
lelkében ott él már a túlvilág

Agyában kavarognak a szellemek
művét földi halandó nem érti meg
kedve szerint járhat át a léteken
nyitva áll előtte már a végtelen

Nesztelen tűnik el a komor éjszakában
és enyészik el az emésztő magányban
lassan válik köddé a túlvilági árny
mint egy különös rémkép, furcsa látomás
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-17 14:00:18
Első versszak rendben van ahogy van.Többi...ha már így ügyelsz a rímekre vigyázhatnál arra is hogy igazi legyen,de ilyen kényszeredett "feláll/túlvilág" "éjben/létbe" és "árny/látomás" ezek nagyon szemsértőek.Ezenkívül tartalmilag többet mondana ha kevesebbet írnál le belőle,nem ilyen szájbarágósan.Dalam hiányzik belőle igazán,a dallam.