Feltöltve: 2006-12-11 18:37:55
Megtekintve: 4042
Szombat esti láz [Deftones - Saturday Night Wrist - 2006]
Chino Morenoék végképp elintézték, hogy akik szimplán "metálosok", egy életre rühelljék őket.
Akik meghallgatták az Adrenaline és az Around The Fur albumokat, mert húdemetál, azok nyugodtan elfelejthetnek mindent, amit a Deftonesról tudtak.
Ötvenegynéhány percben feljátszottak egy albumot, ami ellentmond a kiszámíthatóság bármilyen formájának, nem válik unalmassá egyik szám alatt sem (ami azért bennük volt eddig) és a legfontosabb: merészen stílusfüggetlen.
Chino tripes szövegei végre teljesen áthatották az egész zenekar munkáját, nem saját, inkább egymás korlátait döntötték le, szabadították föl azt a keveset is, amihez eddig nem nyúltak - bátran bele mernek nyúlni bármilyen stílusba, és a sajátukká formálják azt, így létrehozva valamit, amiben triphop (a szextelefonos Pink Cellphone), noise (a finomlelkűeknek kisebb
sokkal felérő Rats! Rats! Rats!) vagy post-rock (a nyugisan témázgatós és csak copypaste-tel idézhető
U, U, D, D, L, R, L, R, A, B, Selct, Start) békében megfér egymással.
A rock csak egy alap, egy darab papír, amire bármit lehet írni, ami képes megfoganni. Naná, hogy egy ilyen produkciót azonnal megszimatolt a SOAD énekes Serj Tankian is, be is vállalt némi vokálozást a slágeresélyes Mein-ban, szerencsére ez csak dobott a dolgon.
Precíz alkimista módszerrel mértek ki mindent az albumon: az artwork ízléses és bevállalós, de nem túl sok, a lemez is pontosan annyira tökös , hogy ne legyen túl sok a riffekből, mert mindig jön egy kis megnyugvás, valami gondolatindító hangulatváltás, ami végülis
bárkit, aki kicsit is kötetlen zenehallgatás terén, meg kell hogy győzzön, hogy amit hall, milyen különösen magas színvonalú művészi teljesítmény.
Merem remélni, hogy sikeres lesz az album, és a negatív kritikák nem befolyásolják majd a zenekart. Mert jópár kemény lehúzást fognak kapni, főleg azoktól, akik az első albumokat dícsérték.
Kivételes, műfajokon felül álló produkciót hozott össze a banda.
Tízből tíz.
(Megjegyzem, a honlapjukat tanítani kellene. Valahogy így kéne kinézni legalább egy zenekaros homepagenek.)
Tracklist:
1. Hole in the Earth - 4:09
2. Rapture - 3:25
3. Beware - 6:00
4. Cherry Waves - 5:17
5. Mein (featuring Serj Tankian) - 3:59
6. U, U, D, D, L, R, L, R, A, B, Selct, Start - 4:12
7. Xerces - 3:42
8. Rats! Rats! Rats! - 4:00
9. Pink Cellphone (featuring Annie Hardy) - 5:04
10. Combat - 4:46
11. Kimdracula - 3:15
12. Riviére - 3:44
Akik meghallgatták az Adrenaline és az Around The Fur albumokat, mert húdemetál, azok nyugodtan elfelejthetnek mindent, amit a Deftonesról tudtak.
Ötvenegynéhány percben feljátszottak egy albumot, ami ellentmond a kiszámíthatóság bármilyen formájának, nem válik unalmassá egyik szám alatt sem (ami azért bennük volt eddig) és a legfontosabb: merészen stílusfüggetlen.
Chino tripes szövegei végre teljesen áthatották az egész zenekar munkáját, nem saját, inkább egymás korlátait döntötték le, szabadították föl azt a keveset is, amihez eddig nem nyúltak - bátran bele mernek nyúlni bármilyen stílusba, és a sajátukká formálják azt, így létrehozva valamit, amiben triphop (a szextelefonos Pink Cellphone), noise (a finomlelkűeknek kisebb
sokkal felérő Rats! Rats! Rats!) vagy post-rock (a nyugisan témázgatós és csak copypaste-tel idézhető
U, U, D, D, L, R, L, R, A, B, Selct, Start) békében megfér egymással.
A rock csak egy alap, egy darab papír, amire bármit lehet írni, ami képes megfoganni. Naná, hogy egy ilyen produkciót azonnal megszimatolt a SOAD énekes Serj Tankian is, be is vállalt némi vokálozást a slágeresélyes Mein-ban, szerencsére ez csak dobott a dolgon.
Precíz alkimista módszerrel mértek ki mindent az albumon: az artwork ízléses és bevállalós, de nem túl sok, a lemez is pontosan annyira tökös , hogy ne legyen túl sok a riffekből, mert mindig jön egy kis megnyugvás, valami gondolatindító hangulatváltás, ami végülis
bárkit, aki kicsit is kötetlen zenehallgatás terén, meg kell hogy győzzön, hogy amit hall, milyen különösen magas színvonalú művészi teljesítmény.
Merem remélni, hogy sikeres lesz az album, és a negatív kritikák nem befolyásolják majd a zenekart. Mert jópár kemény lehúzást fognak kapni, főleg azoktól, akik az első albumokat dícsérték.
Kivételes, műfajokon felül álló produkciót hozott össze a banda.
Tízből tíz.
(Megjegyzem, a honlapjukat tanítani kellene. Valahogy így kéne kinézni legalább egy zenekaros homepagenek.)
Tracklist:
1. Hole in the Earth - 4:09
2. Rapture - 3:25
3. Beware - 6:00
4. Cherry Waves - 5:17
5. Mein (featuring Serj Tankian) - 3:59
6. U, U, D, D, L, R, L, R, A, B, Selct, Start - 4:12
7. Xerces - 3:42
8. Rats! Rats! Rats! - 4:00
9. Pink Cellphone (featuring Annie Hardy) - 5:04
10. Combat - 4:46
11. Kimdracula - 3:15
12. Riviére - 3:44
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!