A megkövült billentyűsorok lemenekülnek a fennsíkról
a part mélységeibe. A kushadó világ a tájba csobban,
ólomzubbonyában reszket a vihar szeme.

Az illékony fenyőrudak görnyednek,
sóhajtanak. S megállt fölöttünk a nap.
Egy angyal testét szórják a szelek. Bőre sápadt, szakadt.

Szinte gyermek volt még, s mégis néha
rajtakaptam- dús, ében fürtjeit csókolta
tarlott, szőke hajam. A korai este járt gondolataiban.

Márványcsészéjébe gyűjtött minket valami méla,
istent mímelő érzés. A nap árnyéka vetült
fejünkre. S egy reggel megeredt a vérzés.

A színek kísértetek; mélyeket morognak falai
ennek a gyomorvilágnak. Számban a tenger ízét
érzem: a torkomat fojtó nyomásnak.




2006-03-12