Aranylóan süt le a Nap,
S a víz habjaiba elnyúlva,
Nyúlna felém, akarna magának.

Homokos a part, a lábam elsüpped benne,
Veled vagyok szerelmem,
Kéz a kézben.

Hajamat simítja a napsugár,
Gyengéden, félvén attól, hogy netán,
Nekem ez fáj.

Boldog vagyok, habok nyaldossák talpam,
A szerelmem velem van,
Öröm nekünk minden pillanat,
Mit megszerzünk magunknak.

Olyanok vagyunk mi ketten, mint a Fa és a Nap,
Ha nem vagy velem, fájlalom hiányodat,
Hiányolom simogató hangodat,
A mézédes csókjaidat!

Karodat szorosan fondd át testemen,
Ahogy a Nap elnyúlik a tengeren,
Úgy érintsd karodat a testemhez,
Ölelj szorosan, érezni akarom, hogy szeretsz!

Táncol a sugár a hab fodrain,
Szinte látni lehet arcát, s rajta azt, hogy élvezi,
S ahogy mi a parton sétálunk, ketten,
Érzem, ahogy a Nap megfogja a szabad kezem.