Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Vikkov
Alkotások száma: 16
Regisztrált: 2006-08-08
Belépett: 2007-11-22
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (4)
Képgaléria
-Makró képek (4)
-Fotók (8)
Feltöltve: 2006-09-15 20:19:13
Megtekintve: 1676
Elnyel a mély
Néhány hétig újra éltem,
mindenre másképp néztem,
megláttam a nyíló virágot,
s a bennem rejlő világot.

Elhittem, hogy fontos vagyok,
és nem csak egy élő halott.
Tudtam, van kinek számítok,
mégha sokat is hibázok.

Feléledt a remény bennem,
célja van, hogy itt kell lennnem,
nem adhatom fel e létet,
mindig tovább kell lépnem.

Most félek, ez csak ábránd volt,
a sötétség újra lerántott.
Kapálódzok, segíts ki,
nem akarok elmerülni!

Közel a végső fulladás,
rám a többi hulla vár,
bár még nem jön el a Halál,
csak remélhetem, hogy rámtalál.

Most még tudok kapaszkodni,
a jót, a szépet meglátni,
a hasznosat megfogni,
a rosszat messzire eldobni.

De érzem egyre jobban gyengülök,
és lassan magam alá kerülök.
Nem akarok újra elveszni,
s remény többé nem lelni!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!