Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Hachier
Alkotások száma: 4
Regisztrált: 2006-08-07
Belépett: 2008-04-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (4)
Feltöltve: 2006-08-18 11:11:37
Megtekintve: 1717
Pókfonál
Fogunk között a nyál,
akár a pókfonál
kinyúl, kinyúl... de végül elhasad.
Simulva érezem meleg hasad,
amint remegsz. Az agy
zsibong, s sután kihagy.
De meg nem áll a test, csak egyre hajt
lehagyva szót, lehagyva fecskerajt
le szívet és tüdőt,
le fényt, időt.
Amíg nem lángölünk külön-külön elég,
mi meg nem állhatunk. Hisz az se vég.
Mi még ölelkezünk.
Szorít, ölel kezünk.
Liheg, zihál a száj.
Öt ujj karomba váj.
- Ölelj! - szavadba vágy lehel mesét.
Az álmaim sorát öleltem én beléd.
Beléd, ki álmaid közé fogadsz be, Életem!
Sosem lesz senki más. Csupán te vagy nekem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-24 19:25:04
Nekem is tetszik!
2006-08-19 10:18:25
Köszönöm :)



Morti: örülök, hogy tetszett :)



Múzsa csókoljon: -Dávid-



Lonci: Örülök, hogy rátaláltál. De igazából én tartozom köszönettel. Ha tegnapelőtt nem kérdezel rá, eszembe nem jutott volna megírni őket... :)



Szeretettel: -Dávid-
2006-08-19 09:19:57
Nagyon szép lett Drága Dávidom!!!
Gratulálok!
Szeretettel ölellek:Loncid
2006-08-19 00:57:09
őszintén nagyon tetszik, rendkívül érzéki és erős a képi hatás...
gyönyörű:)