Suhannak a másodpercek ide s oda
Életem nincs már fél éve idestova
Agyamat tetvek fúrják-rágják
Szívemet szerelem gondjai bántják
Kezem nem remeg, szemem könnytelen
Vígan várom már gomolygó végzetem
Vérben s gyászban mosolyogva állok
Őrülten röhögve fütyülök reátok
Szavaitok nem bántanak többet!

Savcseppként hullik ki a könny
Kedvesem kiszáradt szeméből,
Gyászkoszorúm rózsájának tövéből
Szürke sírkövemre
Melyre annyi van csak vésve:
ÉN nyugszok itt, nem TE!