Feltöltve: 2006-07-30 14:45:13
Megtekintve: 1681
Szeretem
Szenvedek, mert tán utoljára láttam,
Tudom, hogy szeretem, s ő az,
Akire egész életemben vártam.
Szívem hevesen vert, s összeszorult,
Láttam ahogy egy pár boldogan összeborult.
A búcsúzás fájó és nehéz,
De talán még van némi remény!
Visszajön, s életünk végéig együtt maradunk,
Egymástól többé el nem szakadunk.
De miket beszélek? Bíztatás és áltatás!
Tudom, hogy nem lehet az enyém
soha, soha már.
Szemembe könny szökik,
s végigcsordul arcomon,
Fejem párnámba temetem ezen a fájó alkonyon.
Telnek- múlnak az évek,
De ő sajnos nincs velem,
És én fájó szívvel csak ennyit tudok
mondani:
Istenem! Még mindig szeretem!
2003.
Tudom, hogy szeretem, s ő az,
Akire egész életemben vártam.
Szívem hevesen vert, s összeszorult,
Láttam ahogy egy pár boldogan összeborult.
A búcsúzás fájó és nehéz,
De talán még van némi remény!
Visszajön, s életünk végéig együtt maradunk,
Egymástól többé el nem szakadunk.
De miket beszélek? Bíztatás és áltatás!
Tudom, hogy nem lehet az enyém
soha, soha már.
Szemembe könny szökik,
s végigcsordul arcomon,
Fejem párnámba temetem ezen a fájó alkonyon.
Telnek- múlnak az évek,
De ő sajnos nincs velem,
És én fájó szívvel csak ennyit tudok
mondani:
Istenem! Még mindig szeretem!
2003.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-07-31 20:23:19
Nagyon-nagyon tetszik! Ezt igazán csak az értheti meg, aki élt át hasonlót, de mostanába mindenhol azt látom, hogy max pár hónap, és elmúlnak a 'nagy' szerelmek és szerelmi bánatok, annyira öröm volt ezt a verset olvasni, hogy ilyen is van, még ha témájában szomorú is... szóval örülök, hogy olvashattalak!