Örömtől tikkadt est terül
a döglött nyest körül.
Ne gyötrődj kicsim, hagyd meg azt nekem-
suttognám csendesen.
Lángoló szerelmes papírgalacsinok jajveszékelő szaga orrlukamat feszíti

én csak ülök, s szemlélem a rendet

Unottan csámcsogok-
nyálamba torini vegyül,
tágul szememben az űr.
Nyelvem húsát hűti,
ösztöneimet hevíti
az alkoholos mámor.

A nedves földbe túrok mérgezetten:
Miért nem jött még el az időm?!!
-itt rekedtem
Dobjaim dallamát zörgetem,
s az éterben remeg a képtelen.

én csak ülök, s szemlélem a rendet.

Parazsat morzsol a szél,
Hamudüledékek szélén
remeg lelkem.
Az utca érdes lapján csúszik talpam,
Fojtó légben testem megtorpan:

A rend szemlél engem!!!